MinaVidi

BalatonKids

Tömegek lepték el a Balaton partját...

2020. április 24. 07:05 - MinaVidi

Tömegek lepték el a Balaton partját a karantén idején, állatok tömegei. Kiskócsagok, nagykócsagok, teknősök, sirályok - fotókon a leggyakoribb parti állatok. 

img_20200423_172239.jpg

A nyugis - mocsári teknős

Mocsári teknőst korábban évek alatt csak egyszer tudtam lencsevégre kapni. De most a kihalt Balaton-parton szinte minden nap ott sütkéreznek. Egyszerre többen is.

img_20200412_194349.jpg

Nagyon résen kell lenni a fotózásnál, mert ők is folyamatosan résen vannak, és a legkisebb neszre becsobbannak a vízbe. De néha sikerül egész közel férkőzni hozzájuk. 

img_20200413_091440.jpg

p1590460.JPG

A rangját vesztett - nemeskócsag

A szocializmusban sok nemes vesztette el rangját, a mi családunkat is megfosztották a nevünk végi ipszilontól, amit csak a rendszerváltás után kaptunk vissza. Pedig aztán mi igazán nem voltunk egy ősi nemesi család. Szegény nemeskócsag is így járt. Egyszerű nagykócsag lett belőle. 

img_20200423_172303.jpg

Pedig igazán kiérdemli a nemesi rangot, hiszen gyönyörű tollai a nemesek fejfedőit ékítették hosszú ideig. Olyannyira, hogy a kipusztulás szélére is sodorták szegény madarat. De aztán szerencsére ráébredtünk erre, és az első magyar természetvédelmi őr már a kócsagokat védte a Kis-Balatonon. Azóta is a nemeskócsag a magyar természetvédelem címerállata, és az ötforintoson is láthatjuk. Elegáns röpte pedig mindenkit lenyűgöz. 

kocsag6.jpg

img_20200423_172339.jpg

img_20200423_172408.jpg

Evés közben azért kevésbé elegáns. :-) 

img_20200407_195353.jpg 

Az igazán elegáns - kiskócsag

Bevallom, én a nagykócsagnak inkább csak a röptét szeretem, szerintem közelről elég buta feje van. Valahogy közelről engem sokkal jobban lenyűgöz a kiskócsag. Látványos bóbitája, sárga lábai szerintem menőbben mutatnak. 

img_20200407_200249.jpg

 

img_20200403_061427.jpg

És valahogy enni is elegánsabban eszik. :-) 

img_20200407_200327.jpg

Ráadásul lényegesen ritkább is. 

Az örök klasszikus - hattyú

Bár a hattyúktól kifejezetten irtózom, mert számomra félelmetesek és erőszakosak, kétségkívül pompás látványt nyújtanak. 

p1560424.jpg

Tömegesen is. 

img_20180317_172430.jpg

Egyedül is a vöröslő naplementében. 

img_20191109_180936_1.jpg

Kék háttérrel is. 

img_20200423_174822.jpg 

A bájosak - vadkacsák

Ezek a végtelenül kedves madarak tömegével találhatóak meg a Balaton-parton. Bár táplálkozásuk elég változatos, egy valami biztos nincsen benne: a kenyér. Ezért ne etessük őket kenyérrel! Mi viszont megehetjük őket. :-) A vadkacsa ugyanis nem védett, vadászható.  

img_20200423_175440.jpg

img_20200423_175500.jpg 

A hangosak - nyári lúd, lilik és vetési lúd

Mi a fonyódi Nagyberek mellett lakunk, így számunkra nemcsak az ég jellegzetes V-betűs dekorációit jelentik a vadlibák, hanem irgalmatlan ricsajt. Elképesztő gágogással szoktak repülni, és aki azt mondja, hogy a Balaton télen elcsendesedik, mindenképp leültetném a Berek szélére egy fél órára. :-)

img_20200329_081146.jpg

Bevallom, még nem mélyültem el annyira ezen állatok ismeretében, hogy kapásból megmondjam, az általam fotózott madarak vajon ludak vagy lilikek-e (ehhez segítséget nyújtanak a különböző madármegfigyelő programok), ezért többnyire lelibázom őket, de mindegy is, mindegyik gyönyörű.

img_20200412_194414.jpg

A vijjogók - sirályok, csérek

Hasonlóan a libákhoz, a vízimadarakat is szokás egyszerűen lesirályozni. Pedig aztán itt is találhatóak ezüstsirályok, dankasirályok, küszvágó csérek.  

img_20181228_221527.jpg

img_20200423_175749.jpg

img_20200423_174600.jpg

A metálfényű szépség - seregély

Bár a seregélyek tömegével inkább ősszel szoktunk találkozni, és ilyenkor igencsak megkeserítik a balatoni szőlőtulajdonosok életét, a mostani nyugiban egész más arcával ismerkedtünk meg. A romantikussal. Ez a lángoló szívű seregély vagy fél órán keresztül énekelt metálfényű, pöttyös szerelmének. A folytatás 18 karikás, nem a blogom témája. :-)

img_20200417_203847.jpg 

És végül a közellenség...

Vannak aztán olyan állatok is, akik karanténtól függetlenül mindig tömegesen lepik el a partot. Na, nekik legfeljebb a fecskék örülnek... 

img_20200418_163929.jpg 

 Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook  vagy Instagram oldalához, ahol további ötleteket találsz, balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez. 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://minavidi.blog.hu/api/trackback/id/tr6315607690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alick 2020.04.24. 20:07:04

Van, ahol már emberek is fürödtek... :)

MinaVidi 2020.04.24. 20:11:09

@Alick: mi is kipróbáltuk. Azért még hideg. :-D

Nylul 2020.04.25. 13:51:57

A legcukibb kattintásvadász cím mögötti tartalom! :D

mortullus 2020.04.25. 20:21:33

Pontosan milyen veszélyt jelentenek a hattyúk az "őshonos" madarakra? A hattyú is őshonos.

MinaVidi 2020.04.25. 20:28:14

@Nylul: Örülök, hogy nem érzed nagy becsapásnak. :-)

MinaVidi 2020.04.25. 20:30:46

@mortullus: Hűha, most nagyon elszégyelltem magam. Ugyanis nem tudom már hol olvastam ezt, csak arra emlékszem, hogy egy régi madártani beszámolóban azt írták, hogy nincs a Balatonon hattyú, de ahogy most utánanéztem, nyomát sem leltem a veszélyességnek, csak annak, hogy ez egy tévhit. Köszönöm a figyelmeztetést, már javítottam is.

mortullus 2020.04.25. 20:48:37

@MinaVidi: Egy időben valóban eltűntek Magyarországról, most vannak visszaszokóban. Eurázsiai elterjedésű fajként az eltűnés előtt jelen voltak az országaban. Amúgy minden madár megkapta a maga nevét, ezért a "vadkacsak" is lehetett volna tőkés réce. :)

élhetetlen 2020.04.25. 22:02:58

Semmi tudományos megjegyzés. Teknősök, nekem sikerült már könnyen lefényképezni a nyaraló lépcsőjénél is, és a kert közepén is találtam már, pedig nem vízparti a telkem. Elbóklásznak, aztán elveszítik a víz szagát, és nem találnak vissza. Nem félek tőlük, csak irtózom attól, hogy hozzájuk nyúljak. Ilyenkor jön, hogy kiállok az utcára, és segítséget kérek. Vannak megalázó visszautasítások, negyvenes pár sétál két kamasszal, kérdezem, esetleg… Nem érünk rá, és sétálnak tovább. De aztán akad tinilány, aki csak azt kérdezi, hol van, ja már látom, és leviszi a két háznyira levő strandra, be a nádasba.
A hattyúk. Gyönyörűek, de pár éve elúszott tőlem egy méterre egy, hát olyan büdöset! És életem egyik kihagyott fotója. Még Füreden, csak sétálni mentem le, nem vittem a telefont. A látvány. Vagy nyolc hattyú legel, háttal a sétánynak, egymás mellett, sorban. Fejük a vízben, a seggük égnek áll. Hatalmas tollcsokrok, középen a segglyukkal. Fantasztikus látvány volt, kár, hogy nem tudtam rögzíteni.
A seregély. Akármilyen szép, nem tudom szeretni. Kavarom a reggeli kávémat, kinézek az ablakon, szellő sem rebben, de mozog a fügefa lombozata. Tapsolok egyet, húsz seregély huss, el. Önző vagyok, és irigy, szeretem megenni én a fügéimet. Hervasztó, mikor csak a kocsányt találom, esetleg fél centis lelógó héj darabbal.
A sirályoknak is ronda hangja van. A varjaknak is. Pár éve úgy döntött egy csapat, hogy az ablakom alatti két nyírfán tartják a hajnali megbeszélést. Kész, ezt nem lehet. Kimentem, közéjük “lőttem”. Homorított tenyérrel, rájuk célozva egy taps, jól szól. Okosak, ezek azt is tudják, ha a nagyanyjukra rálőtt valaki. Elhúztak, vissza sem jöttek a veszélyes terepre. Attól még a levegőben hangosak, itthon, Lágymányoson egy-két varjú képes végig károgni az egész hajnalt.
A lényeg, nagyon tetszett a bejegyzésed, és ennyi dolgot hozott ki belőlem. Bocs, hogy hosszú lett a komment.