MinaVidi

BalatonKids

A balatoni bőség legendája

2020. április 12. 09:28 - MinaVidi

A néphagyomány szerint többször is járt Krisztus urunk a Balatonnál, gyerekkorában Betlehemből Egyiptom felé menekülve útba ejtette Zamárdit, innen ered a Szamárkő legendája, de a későbbiekben Szent Péterrel is meglátogatta a magyarok kedvenc tavát. És mi történt akkor? Hát íme...

img_20181209_160738.jpg

Egyszer réges-régen Krisztus urunk fejébe vette, hogy körbejárja a világot, hogy élnek benne az emberek, megtartják-e tanításait, becsülettel élnek-e. Járta hát Szent Péterrel a világot, s történt egyszer, hogy a Balaton felé vitte útja. Estefelé járt már az idő, a nap is lassan lebukott a Badacsony mögé, s Krisztus urunk gyönyörködve nézte a naplementét.

- Nézd csak, Péter, micsoda gyönyörű vidék ez! Búzamezők, szőlők, vadmadaraktól hangos nádasok, aranyló naplemente: itt biztos nagyon boldogok az emberek!

Szent Péter azonban nem a naplementét nézte, nem is a gyönyörű nádasokat, hanem inkább az üres tarisznyát, s leste, merre lát falut, vagy legalább egy kunyhót, ahonnan füst kanyarodik az égre. S kérte Urunkat, hogy siessenek inkább.

De Jézus inkább leült a tó partjára, s fáradt lábát a tóba lógatta. Szent Péter mit tehetett? Kedvetlenül mellé telepedett.

Egyszer csak megpillantottak egy öreg halászembert közeledni. Az is meglátta őket, s illendően köszöntötte őket.

  • Adjon Isten jó estét!
  • Adjon Isten neked is! - felelték a vándorok - Messze van-e még a legközelebbi falu?
  • Az biza messze van. De itt van a közelben a kunyhóm, szívesen látom kegyelmeteket az éjszakára, ha nem vetitek meg szerény hajlékomat.

Krisztus urunk kedvtelve nézte az öreg halászt, ráncos, napcserzette, becsületes arcát, s örömmel mondott igent a meghívásra.

Ahogy a kunyhóhoz értek, így szólt:

  • Megszomjaztam, adj innom!

A halászember szégyellte szegénységét, s röstelkedve mondta, hogy bizony víznél más egyebe nincsen. De vendége jóízűen ivott a vízből, örült a sült halnak, s fekete kenyérnek, de még inkább vendéglátója jó szívének. Vacsora után nyugovóra tértek. 

Éjszaka egyszer felébredt a szegény ember, hát valami csudálatos nagy fényességet lát a vándorok szalmazsákjánál! Ahogy jobban megnézi, látja, hogy az egyik vándor feje alatt maga a nap van, takaróként használat köpenyén a hold és a csillagok ragyogtak. 

Másnap reggel elbúcsúztak a vándorok, megköszönték a szállást, s Krisztus urunk megáldotta az öreg halászt, hogy kulacsában a víz mindig borrá váljék, tarisznyájából a kenyér, s a Balatonból a hal soha ki ne fogyjon. 

Az áldás pedig megfogant! A Balaton vidékén azóta is tárt karokkal várják a vendégeket, mert mindegyikben Krisztus urunkat látják, a Balaton ízletes halat, a szőlőhegyek zamatos bort adnak, s ne feledjük a somogyi dombok és bakonyi vadak finom húsát sem. 

"Ó mely sok hal terem az nagy Balaton-bahararahaha, 
minden ágon egy ágon egy mérő makk a Bakony-baharaharahaha,
Örül ott a halász, sikongat a kanász örömé-behereherehehe!"

 


Forrás: www.balatonfelvidek-tapolcaiterseg.hu 

Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-)), és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt! ;-)

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook  vagy Instagram oldalához, ahol további ötleteket találsz, balatoni kirándulásokhoz, családi barkácsolásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://minavidi.blog.hu/api/trackback/id/tr9015607164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.