MinaVidi

BalatonKids

Zalai csodák: Kőszikla-szurdok

2019. október 03. 06:20 - MinaVidi

Vadregényes szurdok, vaslétrák, különleges mikroklíma, páfrányok, könnyező sziklák, gyógyhatású Szent-György vonalak találkozása, üdítő források, mindez egy rövid, mindössze négy kilométeres túrába sűrítve – ezt az élményt nyújtja a Nagykanizsa mellett található nagybakónaki Kőszikla-szurdok és az Eszperantó források.

img_20191001_082233.jpg

A nagybakónaki Kőszikla-szurdok egy rövid, mindössze 3-4 kilométeres túra, viszont ez idő alatt több izgalomban lehet részünk, mint máshol 10 kilométer alatt. 
Egy zalakarosi hétvége során néztem ki ezt a nagyon izgalmasnak ígérkező kirándulást, de az esős idő miatt már félúton vissza kellett fordulnunk, annyira csúszott az út. Aztán folyamatosan lestük az időjárást, és szondáztattam kanizsai kollegáimat, hogy mikor érdemes útnak indulnunk, végül jó két hónap után egy gyönyörű őszi napon sikerült teljesítünk a teljes távot. Mindezek miatt mindenkinek ajánljuk, hogy csak száraz időben kerekedjen fel erre a gyönyörű túrára. 
img_20191001_082348.jpg

Nagykanizsától 10 kilométerre található Nagybakónak, ahol az Arany János utcán indultunk el. Az aszfaltút hamar földúttá vált, gps-ünk pedig kétségbeesetten tiltakozott, hogy keressünk egy digitalizált utat. Mi azonban nem fogadtunk szót, hanem rendületlenül gurultunk tovább egy útelágazásig, ahol kettévált az út a szurdok és a források felé. Itt leparkoltunk az autót.

img_20191001_181805.jpg

Ezek után elindultunk a szurdok felé vezető úton. Hamarosan egy táblánál balra kellett fordulni. Ezután egy kis patakhoz értünk el, ami első alkalommal még vidáman csobogott (amikor végül vissza kellett fordulunk), második alkalommal viszont teljesen ki volt száradva. Ezt rögtön jó jelnek véltük, hiszen akkor tuti járható lesz az út. ;-) 

A szurdokot bemutató tábla erősen megviselt már, le is van törve, és sajnos ez az elhanyagoltság később is visszaköszönt a létráknál.

img_20191001_181858.jpgInnen már nagyon izgalmas és gyönyörű az út. A szurdok oldalán halad, és bizony a száraz idő ellenére eléggé csúszós volt – a sajátos mikroklímának köszönhetően. Viszont szerencsére a lépcsők és keskeny utak mentén is elég sok a gyökér, amiben meg lehet kapaszkodni. Közben érdemes a növényzetet is nézegetni, mert a párás levegőnek köszönhetően nagyon különbözik a környezetétől, meg a szokványos magyar erdőkétől. A gyönyörű páfrányoktól a kölykök egyből a Jurassic Parkban képzelték magunkat. Szinte vártuk, mikor kezd el döngeni a föld a közeledő dinók lépéseitől. A páfrányok mellett pedig volt ciklámen is. Vadon. Hű meg há! — mondta kiscsaládom. Ilyet eddig csak virágárusnál láttunk! 

img_20191001_082436.jpg

Nemsokára elértük a könnyező falakat, ahol a patak vize a köveken át szivárog. Ez egy geológiai érdekesség és ritkaság is, itt lehet róla bővebben olvasni. Kicsi, de annál látványosabb vízesésben folyik össze. 

img_20191001_082459.jpg

A természet elképesztően vadregényes, a kidőlt fák mindenfelé keresztben fekszenek a szurdokon átívelve. A kövek, hatalmas sziklák össze-vissza hajigálva - mintha tényleg előttünk járt volna egy T-Rex reggelit remélve az előttünk túrázókban. Csak reménykedni tudtunk, hogy jóllakott. :-)

img_20191001_082409.jpg

Érdemes közben a magasba tekintgetni: a homokkő ugyanis páratlan látványt nyújt rétegződéseivel, beomlásaival. Kanizsai kollégám mondta is, hogy tavasszal, rügyfakadáskor (is) érdemes ide jönni, mert ezek akkor érvényesülnek legjobban, ilyenkor a buja zöldség a nagyját eltakarja. 

img_20191001_082257.jpg

Az út egy idő után eltűnik, de nem szabad kétségbeesni, egyszerűen folytassuk a köveken utunkat. Így amúgy is izgalmasabb.

Nemsokára elértünk az első létrához. Bizony ezt is megviselte az idő – és egy sziklaomlás is (vagy dinóléptek? ;-)). Gallyakkal, kövekkel van befedve, és a létrafokok közül is van már törött.

img_20191001_082325.jpg

A nagy létrának szerencsére semmi baja, vidáman lépegethetünk rajta. Érdemes közben oldalra is tekintgetni, mert itt vagyunk a legközelebb a homokkőrétegekhez, amik igencsak látványosak. Visszanézni tériszonyosoknak szigorúan tilos és életveszélyes. :-) 

img_20191001_082210.jpg

Az utolsó létra után kis ideig még az erdőben haladtunk, majd egy elágazáshoz értünk. A leírások és kanizsai kollégám tanácsa alapján balra indultunk. Az épp rozsdásodni készülő erdő a rétekkel egyszerűen mesés látványt nyújtanak. 

img_20191001_081830.jpg

Innentől válaszút előtt állunk, ugyanis több lehetőség közül is választhatunk kedvünk és kilométerhiányunk alapján. Jobbra mellettünk látjuk a nagykanizsai tévétornyot, ehhez is fel lehet látogatni (bár a toronyba felmenni nem lehet, de kilátás így is van. Állítólag. Ezt sajnos sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk :-)), onnan pedig tovább lehet menni a Csibiti völgybe is, ami megint csak párját ritkító szépség. Mi azonban a rövidebb utat választottuk, ezért az erdősávhoz érve egy nordic-walking táblánál balra fordultunk Nagybakónak felé. Hamarosan útvonalunkat keresztezi a kék jelzés, ezen folytattuk utunkat. 

img_20191001_081805.jpg

Rövid erdei séta után elértük a forrásokat. Az eredetileg Árpádnak nevezett források később kapták az Eszperantó elnevezést Baghy Gyulának és Kalocsay Kálmánnak emléket állítva, akik az eszperantó mozgalom kiemelkedő alakjai. Ennek ellenére valahogy mégis inkább Árpád-forrásként hivatkoznak rá több helyen - például a település honlapján is. 

A források vize tiszta és iható, sőt állítólag energetizáló hatású is. Rögvest kis ürítettük kulacsainkat, és megtöltöttük friss forrásvízzel! 

img_20191001_081741.jpg

Érdemes itt rövidebb-hosszabb időre megpihenni. A völgy ugyanis nemcsak gyönyörű a rajta átfolyó patakkal, de pozitív élettani hatásai vannak. Ez ugyanis nem más, mint a Nagybakónaki Energiapark. Itt három Szent György-vonal is találkozik, ami leírások szerint gyógyító, energetizáló hatású - ezért különleges a források vize is. 

Akár hiszünk a Szent György vonalakban, akár nem, megbánni nem fogjuk a hosszabb tartózkodást: szépen kiépített asztalokkal, padokkal, tűzrakóhellyel várják a megpihenő turistákat. 

forrasok.jpg

A pihenőhely végéből pedig már látni is fogjuk autónkat. 

Mindenkinek szívből ajánljuk ezt a varázslatos helyet: egészen meghökkentő a szelíd zalai dombok között ez a vadregényes szurdok, sziklák, vízmosások - és a végén található Energiapark (vagy ha fordítva tesszük meg az utat, az elején található).

És ha szerencsénk van, még a T-Rexet is megússzuk. :-) 

 

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook  vagy Instagram oldalához, ahol további ötleteket találsz családi barkácsolásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és balatoni programokhoz!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://minavidi.blog.hu/api/trackback/id/tr1115158096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.