MinaVidi

BalatonKids

Az aranyszőrű kecskenyáj

2018. december 15. 22:34 - MinaVidi

A balatoni kecskekörmökről számtalan legenda kering, már meséltem a gőgös királylányosat és András királyunk történetét, most jöjjön egy harmadik változat egy kedves pásztorleánykával!

img_20181215_190247.jpg 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ördöngös öregasszony. A tihanyi barlangokban lakott, s volt egy kecskenyája. Nagyon büszke volt az öregasszony, mert csakugyan gyönyörűek voltak a kecskéi. Bűbáj volt-e, vagy a természet teremtette így, ki tudja, de ragyogó fehér szőrüket egy picinyke folt sem rútította el. Kérkedett is velük mindig, ahányszor levitte itatni a Balatonra, mindig hangosan elkiáltotta magát:

- Széles e vidéken ez a legszebb kecskenyáj!

A tihanyi visszhang pedig hűségesen ismételgette:

- ... ez a legszebb kecskenyáj... ez a legszebb kecskenyáj...

Az öregasszony elégedetten hallgatta ezt.

Történt egyszer, hogy egy kis pásztorleányka érkezett a vidékre kecskenyájával. Megtetszett neki Tihany, s gondolta, itt is marad. Minden nap levitte kecskéit a Balaton partjára, s míg a kecskék ittak, a madarak dalát hallgatta, s a hullámok csobogását.

Majd megette a méreg az öregasszonyt, mert a kis pásztorleánykának nem akármilyen nyája volt! Színaranyból volt azoknak a kecskéknek a szőre, ha csak ránézett az ember, már káprázott a szeme a csudálatos nagy fényességtől. Nem volt ettől fogva éjjele-nappala az ördöngös nénének, egyre azon törte a fejét, hogyan veszejtse el a leánykát, s szerezze meg magának a nyájat.

Egy alkalommal, amikor a leányka a Balaton partján ülve nézte a hullámokat, az öregasszony ökreit befogva széles barázdát húzott a leány és a kecskenyája közé. Közben szája szakadatlanul járt, sötét varázsigéket mormolt magában, s hát láss csodát! Olyan mély lett ettől a barázda, hogy ki nem mászhatott onnan senki, aki belékerült! S ezzel még nem fejezte be ördöngös tervét az öregasszony. Addig folytatta a varázslatot, mígnem hatalmas vihar kerekedett, s a Balaton vize rögtön megtöltötte a barázdát.

Most eszmélt csak a szegény pásztorleányka, kétségbeesetten szaladt volna nyájához, de a barázda útját állta, s egy hatalmas hullám bele is sodorta. Sikolyát elnyelte a vihar dörgő hangja, csak hűséges kecskéi hallották meg. Hiába próbálta az öregasszony befogni a kecskéket, azok csak szaladtak a barázda felé, s a leány után vetették magukat. Nagy sietségükben az öregasszonyt is elsodorták maguk után. Rémülten kiáltott az öregasszony, de már késő volt: a hullámok őt is elnyelték, s ahogy a vihar erősödött, a hófehér kecskenyájat is elnyelte a Balaton.

Soha senki nem látta többet sem a pásztorlánykát, sem az ördöngös nénét. A kecskenyájakból is csupán a körmük maradt meg, ezt szokta néha kisodorni a partra a vihar.

 

Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem, és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt! ;-)

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook oldalához, ahol további ötleteket találsz családi barkácsolásokhoz, játékokhoz, meséléshez és balatoni programokhoz.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://minavidi.blog.hu/api/trackback/id/tr3014487296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.